A Kóstolomhoz viszonylag egyenes úton kerültem: először az egri várba mentem díszőrnek, majd számítógépes alkatrészeket árultam, kocsmapultba álltam be, pókert osztottam a budapesti éjszakában, kimentem Angliába szerencsét próbálni pincérként, kertészként, majd lovászfiúként.
Közben maradtam újságíró – ha már ez a végzettségem – megjártam több nagy magyar médiumot, vloggerként körbetekertem az országot, saját blogot és videóoldalt indítottam. Írtam sportról, gasztronómiáról, utazásról, de nem vizet prédikálva: keresztülstoppoltam már fél Európát, végigtúráztam az országot, lebicikliztem a Fekete-tengerig (meg vissza), igyekeztem nyitott szemmel és elmével befogadni a látottakat. Ettem és ittam mindenütt. Szeretem az élet élnivaló részét.
Ezért tetszett annyira a Kóstolom álláshirdetése. Mert önmegvalósítást ígért kötött pozíció helyett, egy kifejezetten érdekes belépőt egy régóta vágyott világba. Hiszen egriként Bikavér is folyhatna az ereimben, de nem az folyik. Így bevallottam a motivációs levélben, hogy én inkább lelkes amatőr vagyok, mint borszakértő. Szeretem a jó bort és szeretnék hozzá érteni. Tanulást ígértem, és nem volt nehéz ígéret: ha valami érdekel, teljes energiával tudok rá koncentrálni.
És hoztam ötleteket. Hogy a mozgókép. Mert a mozgókép, a filmek világa nem véletlenül hódít: mesélnek, színesítenek, izgalmasabbá tesznek, felkeltik az érdeklődést, megnevettetnek, elvarázsolnak. Azon leszek, hogy minél többet mutathassak meg nektek is a Kóstolom csapatának mindennapjaiból, életéből, Magyarország tájaiból, boraiból, arcaiból. Higgyétek el, bármerre jártam, mindig visszavágytam, ez nem túlzás: a Kárpát-medence ékszeresdobozában élünk.
Szóval most fogom a kamerát és megpróbálom vászonra vinni az érzéseimet, mellette meg papírra vetni a gondolataimat. Mert közben azért maradok újságíró is – ha már ez a végzettségem.
Robi első vlogbejegyzése közös bortúránkról
Kóstolom videóbeszámoló Szekszárdról
